Az amerikai kaja kissé másabb mint az otthoni, ezért fent vagyok. Már átolvastam kb 50 levelet a munkahelyiekből, jónéhányra válaszoltam is.
Mivel tegnap este viszonylag hamar beájultunk az ágyba, és nem frissített senki, így megragadom a lehetőséget, hogy én legyek az, aki a külvilágot először tájékoztatja a 4. nap eseményeiről.
Kora reggel keltünk, Zsolti, már 6.49-kor sms-t küldött, hogy fent vagyunk-e már. Mivel az éjszaka többen is kerestek, ezért jobbnak láttam lehalkítani a telefonomat, így nem is láttam, amikor keresett.
Ettől függetlenül 7 után pár perccel lent voltunk az étteremben, hogy feltöltődjünk a nap első felére. Eredetileg kaptunk 1-1 db 10 $-os vouchert, amit le tudtunk volna kajálni, de mivel büfé reggelit választottunk, ezért fel voltunk készülve rá, hogy még kb. 40$-t rá kell majd költenünk a kajára. A lányok ódzkodtak is, ettől a megoldástól - mondván, tök felesleges ennyi pénzt kidobni kajára, főleg reggelire -, de az élet végül minket igazolt, ha nem abbana formában, ahogyan vártuk. Legnagyobb meglepetésünkre ugyanis a pincér kihozta a számlát, és egy nagy 0 szerepelt végösszegként a számlán. Megkérdeztük "vörösbegyet" (Robinnak hívták), hogy mi ennek az oka, és azt mondta, ha nem áruljuk el a főnökének, akkor most ingyen kajáltunk. Mi pedig nem tettük meg ezt a szívességet, hanem inkább 8-kor elindultunk Yosemite felé.
A társaság kissé leült erre a reggelre, így egy közös, hangos kiabálással nyitottunk a kocsiban, hogy kiengedjük a felgyülemlett feszültségeket.
Maga az út a szállásig nem lett volna több 3,5 óránál, de mint tudjuk, mindig vannak kisebb-nagyobb kitérők. Előbb mentünk a 680ason, majd az 580-on. Igen változatos volt a táj. Előbb hegyek, tengerszoros, zöldelő vidék, majd kopár, elsárgult fűvel, gazzal benőtt meredek dombok jöttek. Volt, hogy 2x6 sávon ment a közlekedés. A kiszáradt tájat elhagyva leereszkedtünk a San Joaquin völgybe, ahol szinte mindenütt mg-i területek voltak. Zita azzal volt elfoglalva, hogy a Starbucks-okat számolta, én meg azzal, hogy kitaláljam, mi is terem a fákon. Az életkörülmények ezeken a területeken - hogy is mondjam - szóval hagytak némi kivetni valót. Autóroncsok mindenütt, legtöbbször lakókocsikban élő emberek, és szerintem nem elsősorban fehér amerikai munkaerő dolgozik ezeken az ültetvényeken.
Később pedig jöttek a hegyek. Előbb kissé kopárak és alacsonyak, majd egyre magasabbak és egyre dúsabb növényzettel.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal, és mert nem siettünk, kicsivel dél után értünk a poros Mariposába. Helyiek száma a megszokott városnév táblán kb. 700 fő, a wikipedia szerint kicsivel több mint 2100. Megpróbáltunk bejelentkezni, de ahogy azt vártuk, csak 3 után lehetett volna beköltöznünk, így egyből mentünk továb a Yosemite felé.
Kb. 1,5 órányi hegyi autókázás után jutottunk el végre a híres NP-ba, ami méltán híres a természeti szépségeiről. Már az úton fel (tényleg felfelé) megcsodáltuk a velünk szemben lefelé folyó Merced rivert, ahogy hihetetlen sebeséggel rohant lefelé a völgyében. Gyönyörű képeket csináltunk a folyóról.
Beérve a parkba pedig elénk tárult mindaz, amiról a park híres. Hatalmas hegyek és sziklák (El Capitan, Half Dome), robajló vízesések (a két szintes Yosemite, a Bridalveil, a Nevada és a Vernal), gyönyörű fák. A parkon belül autókáztunk kb. 2 órát, felmentünk a Glacier pointig, ahonnan beláthatóvá vált az egész völgy. Leírni szinte nem is lehet, milyen volt, a képek remélhetőleg beszélnek majd helyettünk is.
Sajna arra már nem maradt időnk, hogy eljussunk a mamutfenyőkhöz..., mert az újabb 2-3 órás utat jelentett volna.
Így kb. 4 körül elindultunk vissza Mariposába, hogy együnk valamit és hogy átvegyük a szállásunkat a Super8 Mariposa "hotelben".
Utóbbi meg is történt, előbbivel kapcsolatban azonban pár perces vita bontakozott ki főleg Zita és én köztem. Amit tudni kell, hogy egy poros kisvárosról van szó, ahol bizonyos szempontokból megállt az idő. Valószínűleg a higiénia ezek egyike. Megkérdeztük a recepcióst, milyen éttermet, büfét, dinnert ajánl. Elmentünk az általa ajánlott helyre, ami igen gyanús volt - legalábis Zita szerint. Természetesen nem menntünk be, hanem megpróbáltunk benézni máshová, ahová nem kell autóval mennünk. Hát nem volt nyerő ez az elképzelésünk sem. Miután láttunk és lefotóztunk egy kisebb patkányt az utcán, úgy döntöttünk, hogy a város másik részében lévő Happy Burger Dinert választjuk inkább. Ez végül is jó döntésnek bizonyult, mert itt rengetegen voltak, ami biztosítékot jelentett számunkra, hogy a kaja talán friss. És végül jól is főztek - már ha a hamburger főtt ételnek számít.
A szállás viszont fenomenális. 2 darab queen size bed viszonylag kis helyen. A fürdő színei lenyűgözőek (majd csatoljuk), az ajtózár alig zárható, de van pool odakint!
Szóval hamar ágyba kerültünk, mert úgy terveztük, hogy korán indulunk Las Vegas felé, és inkább majd ott pihenünk.
De erről az útról majd inkább holnap...
és az új képek?????
VálaszTörlésIgen, igen, töltjük már!!! :)
VálaszTörlés