(az egyből első lesz, de a mínusz egyből meg mínusz egyedik... nem logikus)
Túl vagyok az utolsó napon az indulás előtt. Enyhe kifejezés, hogy volt már jobb napom, és azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki osztja ezt az érzést. Tekintve, hogy a blog a roadtrip témára készült, nem mennék bele a benti dolgokba, de sajnálom ezt a mai napot minden szempontból.
A két hét nagyon kell most, és nem is baj, hogy nem leszek itt...
Úgyhogy kitartás... kívánom magamnak és mindenki másnak...
Léna lázas, nem megnyugtató - ez felteszi a pontot az i-re...
Pakolom a cuccokat, töltöm a bőröndöt, hezitálok, hogy mi jöjjön, mi maradjon. És próbálom jószívvel magam mögött hagyni azt, ami ittmarad: gyerekek, munka, lelkiismeret... nem könnyű.
De mivel még sok a dolog, ezért nincs idő nyavalyogni. Holnap repülünk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése