Elmaradások 1

Azt hiszem, az elmúlt 2 napban sokan hiányoltátok, hogy nem született új bejegyzés.

Jelentem, nem vesztünk el, csak sokat utaztunk, esténként pedig nagyon fáradtak voltunk ahhoz, hogy írjunk és feltöltsük az új képeket. Most ezt az űrt szeretnénk szépen lassan betölteni.

Szombaton reggel nem keltünk túl korán. Úgy terveztük, hogy 10 előtt semmiképpen sem utazunk tovább Kingman-ből. Ehhez tartottuk is magunkat. Mostunk, szárítottunk, reggeliztünk, majd szépen lassan elhagytuk ezt a nem tól nagy városkát a sivatag közepén.

Mintegy 5 és fél órányi autókázás állt előttünk. Előző nap este megállapodtunk, hogy még sem térünk el a korábbi terveinktől, és a Barstow (Calico City) - L.A. útvonalon megyünk majd tovább, és nem megyünk Palm Springs felé.

Néhány pisi- és tankolási szünet után, na meg kb 3 órányi izzadás után értünk a szellemvárosba. Ami annyira szellemes volt, hogy nem is nagyon találtuk meg először. A GPS sem találta a dolgot, ilyen néven ugyanis nem város, csak város (falu) rész volt a szoftverben. Előtte elmentünk azért Yucca mellett, amiről nehéz elhinni, hogy valaha is aranyeső hullott volna a talajára, mert egyrészt egy száraz porfészeknek tűnt az autópályáról, ahol nem esett mrá eső kb 1 éve, másrészt a terület inkább az ezüstbányáiról (volt) híres.

Calico érdekes volt, meg persze forró. A 32 fok a tűző napon kb 40-nek érződött. Kb 1,5 óra alatt bejártuk az egykori Saloont, ivót, lakóházakat, megnéztük az egykori fürdőházat, boltot, stb. Ami a fürdést és a meleget illeti, el nem tudom képzelni, hogy a 19. századi emberek hogy bírhatták ezt az éghajlatot a kor ruházatában. Mennyi légy lehetett például akkor, ha nem fürödtek minden nap. Egyébként itt is minden a szórakoztatásra van kitalálva. A gyerekek pl. aranyat moshattak, mindenütt lehet goodie-kat venni, stb.

Elhagyva az egykori települést kajáltunk, bevittük az egyik helyi gyorsétterembe az előző nap vett dipet és zöldségeket.

Sajna Zsolti nem volt túl jól, így innentől én vezettem L.A.-ig. Sokig aggódtunk, hogy nem fog a táj megváltozni, de a hegyeken átkelve buján zöldellő terület következett. Meg hatalmas forgalom, ahogy egyre inkább közeledtünk az Angyalok Városához. Szerencsénk volt - szerintem -, hogy szombaton érkeztünk a városba, mert a szemközti ötsávos úton hatalmas dugó volt több helyen is. A város a velel egybeépült településekkel együtt kb 17 millió lakosú, és területileg mintegy 15-szöröse Budapestnek.

A Holliday Inn Century City-ben foglaltunk szállást, közel a Santa Monica, a Sunset és a Hollywood boulvard-hoz. A szoba loftra hasonlít, és az emeleti részt Zsolti foglalta le. Mivel 6 körül értünk a szállásra, ezért már nem terveztünk mást, csak egy ki shoppingolást. A lányok valahol látták, hogy szombaton - Apák napjára hivatkozva, mert igen errefelé ilyen is van! -, a Macy's-ben nagy akciók vannak, így átautókáztunk a kb. 400 méterre lévő Westfield bevásárlóközpontba. Egyébként érdekes, hogy amióta itt vagyunk átvettük a helyi szoksokat. Sehová sem megyünk autó nélkül - talán csak a restroomig.

Szóval Zita arcát meggyógyították a Clinique standnál a Macy's-ben, mert a száraz, meleg levegő kissé megviselte azt.

Utána itthon poharas levest ettünk, a HBO-n pedig Star Wars este volt, amiból kb fél órát néztünk és tízkor már aludtunk.