Ami azt illeti, a tegnapi nap volt talán az egyik legfárasztóbb, amióta itt vagyunk. Legalábbis a számomra biztosan így van.
Korán keltem, mint minden nap az ittlétünk alatt, valahogy 6 óránál többet sehogy sem tudok aludni. Nem hiszem, hogy azért lenne, mert nem tudtam még átállni, de valahogy otthon sem nagyon megy a több alvás.
Viszonylag sokáig tartott a készülődésünk a los angeles-i második napunkon. Talán azért, mert már előre sejtettük, hogy hosszú lesz...
Szóval délelőtt 10 körül keztdünk a Universal parkban - előtte vettük fel a jegyeket Zsolti egykori CAS-es ismerősétől, egy hawaii-i sráctól.
Azt hiszem, a park talán csak a Disneylandekhez hasonlítható igazán, talán azzal a különbséggel, hogy nemcsak mese-, hanem normál mozifilmek jeleneteit dolgozza fel.
Kezdetnek bementünk a House of Horrors-ba, ahol a Universal eddigi nagy sikerű horror filmjeinek részletei között sétáltunk át. Csontvázak, élőhalottak, Drakula, Frankenstein, múmiák, farkasemberek, stb között próbáltunk átjutni, sőt maga Chucky is megjelent. Voltak azonban olyan részek is az út során, ahol színészek ijesztegtték a bátor vállakozókat. Zitát és Gabit sikerült is megijeszteniük.
Ezt követte az utazásunk a a Múmia díszeletei között - némi hullámvasutazással. Az egyik kocsi első sorának székeit foglaltuk el, és így nem láthattuk az előttünk ülők fejét. Csak a felénk tartó sötét alagutat a benne található teremtményekkel együtt, miközben hihetetlen sebességgel száguldottunk előre, lefelé, felfelé, hátra, szóval minden irányba. Különösen a hátrafelé száguldás volt az, ami izgalmas volt, hiszen ekkor még a látásunk sem adhatott támpontot arra, hogy a következő pillanatban merre is haladunk majd.
A "bemelegítés" után jött Spielberg dinós filmjének a "remake"-je. Egy - már előzetesen is vizes - csónakba kellet beszállnunk, és végigutaznunk a film helyszíneinek egy részén. Mikor kiszálltunk, Zsolti és jómagam ruhájából szabályszerűen csöpögött a víz, mivel mi ültünk a csónak szélein. Előzetesen azt hittük, hogy majd kapunk valamiféle esőkabátot, mint mások, de ez elmaradt. Így a következő 1-2 helyszínre a folyamatosan megszáradó ruhánkban kellett elmennünk. A száradás nem tartott sokáig, mert a reggeli időjárás ellenére vakítóan sütött a nap, olyannyira, hogy Zita arcát és nyakát kissé meg is kapta a nap.
Utána a Simpsons - Krustyland - helyszín következett. Itt sokszor gondoltam Bedő Krisztára, mert ha jól emlékszem Ő nagy rajongója volt a családnak. Ha nem emlékeztem jól Kriszta, akkor bocsi.
Személy szerint nekem a Waterworld talán azért tetszett, mert bemutatta, hogy a kaszkadőrökre még mindig igen nagy szükség van a mai számítógépek alkotta filmek világában is. Igen látványos, robbanásokkal, akcióval teli fél órát töltöttünk egy hatalmas vízzel teli medence partján.
Megnéztük még a Shrek 4D-s, első részhez kapcsolódó kiegészítését, melyben Farquard nagyúr próbált bosszút állni Shreken és Fionán.
A túránk végét záró Terminator 2 feldolgozás sajna nem jött be annyira. Kicsit régi volt, még Schwarzenegger kormányzósága előtt készülhetett, és a túlzott hanghatásokkal próbálták meg ellensúlyozni a képi trükkök hiányosságait. De hát ennyit jelent ma 10 év a filmiparban.
Szóval du 4 után indultunk el Los Angelesből. Megbeszéltük a lányokkal, hogy shoppingolunk egy kicsit Camarilloban, ahol Zsolti egyszer már volt a helyi outletben. A kicsi, kicsit elhúzódott, olyannyira, hogy 7 helyett csak jóval 8 után tudtunk továbbindulni Solvangba, ahová este 10-re értünk. Az outlettől Zsoltinak pihenő volt előírva, amit Solvangra is kiterjesztettünk, mivel elég rosszul nézett már ki - sajnos.
Az út Santa Barbaráig a tengerparton ment, néha hihetetlen ködben, párában. Olyannyira ködös volt az idő az óceán küzelsége miatt, hogy nem is estének, hanem szürkületnek tűnt a napszak.
Santa Barbara után a szárazföld felé, pontosabban északnak fordultunk, ahol viszont koromsötét volt minden. Egyrészt amiatt, hogy már elmúlt este 9, másrészt - mint ma kiderült - nagyrészt erdős vidéken mentünk keresztül, harmadrészt előbb felmásztunk egy hegyvonulatra, majd leereszkedtünk róla.
Solvangba érve azonban egészen más világ fogadott minket. Az észak-német városokra jellemző favázas házakat utánzó épületek tüntek fel minden oldalon, és tényleg egy kicsit Európa északi részére emlékeztettek minket.
Elfoglaltuk a szobáinkat, majd - legalábbis mi - 11 után elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése