Rohamléptekkel közeledik az indulás napja, órája. Most kezdjük igazán érezni a súlyát annak, hogy elmegyünk, ráadásul nem is kis időre. Ez persze nem elsősorban arra vonatkozik, hogy sok lesz a két hét az utazásra és pihenésre. Inkább abból a szempontból lesz borzasztó hosszú, hogy a gyerekek itthon, mi meg nem...
Hogy ez még élénkebb és húsbavágóbb legyen ma 11-kor felhívott a bölcsiből Kriszti néni, hogy Léna lázas és jöjjünk érte azonnal, mert nagyon bágyadt, és ad neki lázcsillapítót, de haza kéne vinni. Kocsiba ültem ("csak" egy internal prezit kellett félbehagynom) és hazavittem, majd megvártam, hogy Anyu átjöjjön és őrizze, amíg Gábor haza nem ér.
Annyira bágyadt volt, hogy csak ült és pislogott, nem nevetett, nem mocorgott-ficánkolt... nem szólt semmit, pedig máskor be sem áll a szája... így, ha lehet ezt még fokozni, még nehezebb itthagyni őket.
Aztán Maja is fülfájásra panaszkodva jött el az oviból, csak hogy teljes legyen a kép...
Na így már teljes...
Úgyhogy ma este még pakolunk, készülünk, a holnap pedig a lezárandó dolgokra van - mind bent, mind itthon.
Ja, és visszajeleztek Grey San Francisco-ból, hogy mehetek őket meglátogatni, Brad és Ted :) Lehetne akár Stan és Pan is ezzel az erővel... Majd a visszaút előtti napok valamelyikén, amikor San Franciscoban vagyunk, akkor beugrom megnézni milyen a Grey Life odaát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése