9 óra önmagában is elég hosszú, de úgy hogy az ember repülőn ül, ha lehet még hosszabb. Maga az út nyugis volt, minimál turbulenciával, még a kaja is egészen jó volt - bár mivel úgy látom ez egy kulcskérdése lesz az utunknak, erről lehet, hogy másnak is lesz véleménye, :) Zsolti? valami hozzáfűznivaló?
4 filmet is vetítettek, egyiket sem néztük igazán, inkább aludtunk, nézelődtünk, beszélgettünk, Grönland fölött csináltunk egy-két képet a fjordokról meg jégtáblákról, de amúgy szinte eseménytelen volt az út. A Zsolti előtt ülő fickó viszont nyihogva röhögött a Liitle Fockers film alatt, amitől az egész sor rázkódott... hát ez talán említésre méltó....
Viszont a landolás után 1 órát ültünk a kifutón, mert leesett pár csepp eső, és ettől (Zsolti elmondása szerint minden alkalommal, nem az eső függvénye) bedugult a teljes JFK. Miután végre kiszálltunk Zsolti rohamléptekkel elkezdett az Immingration felé rohanni. Előtte mondta, hogy sietni fogunk, de megmondom őszintén nem vettem komolyan addig amíg el nem kezdett szaladni. :) Konkrétan futott, mi meg utána. Gábor a bóőrönddel kevésbé volt versenyképes, de azért elértünk az Immigrationig.
Beálltunk a kilométeres (vagy mérföldes?) sorba és végül ugyan bejutottunk, de azért nem volt egyszerű. Előttünk egy muszlim nő két gyereket cipelt, az egyiket kenguruban, a másik max 3 éves volt, és úgy viselkedett hogy én szégyelltem magam. És az anyja egyszer sem szólt rá!!! A kislány fetrengett a földön, elszaladt, átbújt mindenféle kerítés alatt, tilott területekre mászott be...
Most már becsekkoltunk az SF-be menő járatra, és várjuk, hogy induljunk. Én aludni tervezek.... Meglátjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése