Értékelés - éttermek

Elég sok helyen ettünk, nem feltétlenül fogom mindegyiket értékelni, mert annál hamarabb bealszom, de a következő helyeken voltunk étteremben:

Boudin - San Francisco
Az első ebédünk, Zsolti Clam Chowdert evett, Gábor Beef chilit, Gabi/Zita cézár salátát.
Teljesen rendben volt, finom is volt, gyorsan megkaptuk, semmi nagyon különleges nem volt benne, de nem volt rossz.
Pontozás: Zsolti: 5, Gábor 6, Zita 7, Gabi 5
Átlag: 5,75


kínai étterem Four Seas - San Francisco
Vasárnap eset annyira fáradtak és éhesek voltunk, fáztunk és a Chinatownban az egyik étteremben leltünk menedékre.
Levest ettünk, Gabi tavaszi tekercset, utána Zsolti pirított rizst, Zita pedig zöldséget. Gábor beleválasztott az édes savanyú csirkébe, ami leginkább málnaszörppel nyakon öntött dolognak tűnt. A leves nagyon jó volt, jó meleg, gazdagon teletömve mindenfélével, a csirke kicsit lehúzta az összhatást.
Pontozás: Zsolti 6, Gábor 5, Zita 6, Gabi 5
Átlag: 5,5

Napa - Downtown Joe's
Volt kreditünk, kaptunk ajándékba egy fogást, nagyon kedves volt a pincérnő, előzékeny, szimpatikus. Teljesen levett minket a lábunkról. Buffalo wingset ettünk, Margarita pizzát, Steak szendvicset, taco salátát és egy paradicsomos kecskesajtos salátát. Nagyon fincsi volt a kaja, viszont rettentő drága volt a bor...
Pontozás: Zsolti 7, Gábor 7, Zita 7, Gabi 6
Átlag: 6,75

Mariposa Happy Burger Diner
Életmentő volt, miután nem ültünk be a szállodában ajánlott helyre. Ez volt a gyülekezőhelye az egész városkának. Még külön meeting terem is volt. Kicsit sokat kellett várni a kajára, de jó nagy adagokat adtak, volt hagymakarika, és mindenki burgert evett. Azt sokan ették, reméltük nem lesz bajunk... Ja, a legyeket nem is mondtam... de mindegy...
Pontozás: Zsolti 5, Gábor 7, Zita 4, Gabi 6
Átlag: 5,5

Denny's Diner
Miután Mariposában relatíve keveset aludtunk éjjel és reggel 5-kor elindultunk, ezért kihagytuk a complimentary reggelit, és reggel 8 körül megálltunk egy Dinerben, ahol nagyon durván bőséges kaja volt. Sajnos megnéztem a kalóriatáblázatot mielőtt kihozták volna a kaját, így már nem is esett annyira jól... De maga az étel jó volt, klasszikus amerikai reggelit ettünk, pancake, kolbászkák, pirítós, reszelt krumpli sütve. Mondjuk Zita pont avokádós burritót evett, reggelire nem semmi, de csak a felét, mert már az is sok volt...

Pontozás: Zsolti 6,5, Gábor 6, Zita 6, Gabi 5

Átlag: 5,6

Las Vegas California Pizza Kitchen
A vegasi sétálás előtt kénytelenek voltunk valamit enni, mert kimerített minket a fürdés meg a nagy meleg. A Mirage-on belül ettünk, várni kellett míg bejutottunk, és utána is a pincér kicsit bénázott, amikor kihozta a kaját. Gábornak a második sört olyan későn hozta ki, hogy visszaküldtük, mert addigra befejeztünk a kajálást. Nagy adagokat adtak, a salátátból féledagot kértünk, de Gabi / Zita így is meghagytak belőle. A cézár nagyon finom volt, bizton mondhatom, mivel mindhenhol azt eszem, van összehasonlítási alapom. A fiúk pizzát ettek (Chicken BBQ), az nagyon fincsi volt. ropogós, vékonytésztás, olasz típusú. A kiszolgálás lehetett volna jobb is...

Pontozás: Zsolti 7, Gábor 7, Zita 8, Gabi 7

Átlag: 7,25

Williams - Pancho McGillicuddy's
Sajna Zsolti gyomra nem volt tökéletes, Gabi nem volt éhes, Gábor pedig mexikóit/amerikait akart enni. Zita pedig ezek, illetve az itallap hatására Margaritát és shrimp tempurát rendelt. Kérés nélkül hozták a nachost kis salsa dippel, a kaja pedig finom volt és hatalmas adag (beef nachos, combo tál, töltött buri, tempura). Senki sem tudta megenni az összes általa megrendelt kaját, de ebben talán szerepet játszott az is, hogy fáradtak voltunk a hosszú nap után.

Pontozás: Zsolti 7, Gábor 7,5, Zita 5, Gabi 8

Átlag: 7,8

Kingman - Mattina's
Zsolti megkérdezte a recis hölgyet, hogy milyen éttermet ajánl a "közelben". Miután a helyi kínaiak kiestek, egy olasz étteremre esett a választás, amely nem is olyan régen még az Arizona legjobb étterme címet is megkapta. Némi bolti kitérő és keresgélés után a helyi Oak streeten megtaláltuk a külsőre nem tól bizalom gerjesztő éttermet, ami bent hihetetlen volt. Már ami az üzletvezető hölgy készségességét és az ételek színvonalát illeti. Előbbi folyton válon veregette a fiúkat, az utóbbi viszont tényleg nagyon jó volt. Zita Ceasar salit evett (fél adagot), Gabi Caprese salit (mozarella+pari egy kis balzsam ecettel), Zsolti a milánói sertésborda csirkemelles vriánsát, míg Gábor tengergyümölcseivel töltött raviolit. Ez utóbbi két étel megérte az árát, de a lányok sem panaszkodtak. De sokat kellet várni egy kicsit a kajára -talán.

Pontozás: Zsolti 8,5, Gábor 8,5, Zita 8, Gabi 6

Átlag: 7,75

Értékelés - complimentary breakfast

Az alábbi helyeken kaptunk complimentary breakfast-et, vagyis a reggeli ára benne volt a szobaárban:

Millwood Inn & Suites

Napa DoubleTree by Hilton

Springhill Suites Mariott Kingman

Holiday Inn Los Angeles

Solvang Wine valley Inn

Kaptunk volna a Mariposa Super8-ben is és a Williams Super8-ben, de kihagytuk, így erről nincs vélemény...

A leges leges legjobb a napai reggeli volt, ahol igazából volt két darab 10 dolláros creditünk, de Robin ingyen adta az egész büféreggelit, így megspórolt nekünk 56 dollárt. Ott nagyon jó volt az omlett, voltak gyümölcsök, jók voltak a péksütemények is... de ez nem ugyanabba a kategóriába tartozik, mivel ez inkább a la carte volt.

A többi helyen a breakfast kb ugyanaz volt, bagel, krémsajt, édes sütik, zabkása, gabonapehely, pirítós, narancslé, kávé... semmi különös.

A Millwood Innben volt waffle, a Holiday Innben frissen sütött cinnamon bun (fahéjas tekercs), a Springhill Suites-ben valami rettenetes volt a sonka vagy sonkának látszó tárgy, viszont jó volt a kávé.

Én kb az első két nap után nem kísérleteztem semmivel, és a narancslé, krémsajtos bagel-nél maradtam. 

Értékelés - hotelek

Összesen 8 különböző szálláson aludtunk:
Millwood Inn & Suites
Napa DoubleTree by Hilton
Mariposa Super8
Mirage Las Vegas
Williams Super8
Springhill Suites Mariott Kingman
Holiday Inn Los Angeles
Solvang Wine valley Inn


Zita értékelése:
Ezekből legeslegjobban nekem szállás szempontból a Kingmani Springhill suites, a napai Double Tree és a Las vegasi Mirage tetszett. Ezekben jó volt az ágy, kényelmes volt a szoba, jó volt a fürdő, rendben volt az internet, és egyáltalán.
A legalja számomra egyértelműen a mariposai Super8 volt... mondjuk itt az egész település nagyon gáz volt.  Igazából miután a patkány szembejött az utcán, majd befutott egy boltba, már csak csodálkozni lehetett, hogy a szobában nem volt állat. Viszont legalább műmárvány műanyag mosdó volt, ha már patkány-csótány nem... :)
Most így utólag azt is elmondhatom, hogy amikor bejelentkeztünk olyan alakok voltak, hogy a Vírus című film jutott eszembe, abból is a durván fertőző vírusgazda, aki végigköhög mindenkit. És Zsolti ott lett beteg... nem lehet véletlen...
Csillagokban kifejezve:

Millwood Inn & Suites - 3*

Napa DoubleTree by Hilton - 4*

Mariposa Super8 - 1*

Mirage Las Vegas - 4* 

Williams Super8 - 3*

Springhill Suites Mariott Kingman - 4,5*

Holiday Inn Los Angeles - 3,5*

Solvang Wine valley Inn - 3*

Zsolti értékelése

Millwood Inn & Suites - 3,5*

Napa DoubleTree by Hilton - 4,5*

Mariposa Super8 - 2,5*

Mirage Las Vegas - 4,5*

Williams Super8 - 4*

Springhill Suites Mariott Kingman - 4*

Holiday Inn Los Angeles - 4*

Solvang Wine valley Inn / 3,5*

Gábor értékelése

Millwood Inn & Suites - 3*

Napa DoubleTree by Hilton - 4*

Mariposa Super8 - 2,5*

Mirage Las Vegas  - 4,5*

Williams Super8 - 3,75*

Springhill Suites Mariott Kingman - 4,5*

Holiday Inn Los Angeles - 4*

Solvang Wine valley Inn - 3,5*

Gabi értékelése

Millwood Inn & Suites - 2,5*

Napa DoubleTree by Hilton - 3*

Mariposa Super8 - 1*

Mirage Las Vegas - 5*

Williams Super8 - 2*

Springhill Suites Mariott Kingman - 4*

Holiday Inn Los Angeles - 3*

Solvang Wine valley Inn - 3*

Itt a vége fuss el véle

A mai napot eredetileg vásárlásra szántuk, de mivel a shopping lételemünkké vált az elmúlt két hétben, olyan nagyon nem volt lemondás, hogy ma csak keveset vásárolgattunk.
Viszont legalább jó messzire mentünk azért a kevésért. Na jó, Zsolti vette egy szuper öltönyt, azért megérte lemenni a térképről...

Nem maradtunk sokáig, 5-re hazaértünk. Még safewayben voltunk, gyógyszert vettünk meg cézársalátát meg egy-két dolgot hazavinni, pl chocolate chip-et, amit otthon nem lehet kapni...
Túlsúlyos lesz a bőrönd, az már tuti...

Holnap nagyon korán indulunk... 8.30-kor megy a gép, 6.30-kor kell becsekkolni, utána 5,5 óra repülés, 2,5 óra várakozás, és újabb 9,5 óra repülés Budapestig.
Alig várom, hogy otthon legyünk egyrészt (a csajok miatt elsősorban), másrészt meg annyira nincs kedvem hazamenni, hogy ma már a gyomrom is görcsölt...
Még holnap a reptérről szerintem lehet hogy írok, de amúgy hétfőtől munka... ott találkozunk (mármint a kollégákkal)....

Mindjárt vége van...

Santa Barbara óta nem igazn történt említésre érdemes.
Sajna Zsolti után Gabi is kissé megbetegedett, fáj a torka meg elég gyenge... Talán nem is baj, hogy erre e két utolsó napra már nem terveztünk be semmi nagyon durvát.

Solvangból elindultunk reggel 9 előtt, így pár pisiszünet és egy tankolás beiktatásával is 2-re San Franciscoba értünk. Az első szállásra jöttünk vissza, majdnem ugyanazt a szobát kaptuk, nem a 125-öst, hanem a 126-ost, pont mellette. Egy szobában alszunk mind a négyen, két éjszakát.

Átöltöztünk (már aki, én pont nem) és eindultunk a belvárosba. mára volt betervezve a grey SF látogatás, bár sem Brad sem Ted nem volt inhouse, de egy bizonyos Barbarára rá lettem bízva, hogy vezessen körbe.
Fél négyre értem be, mert akkora forgalom volt, hogy lépésben lehetett csak haladni a városba bevezető úton.
A többiek továbbálltak a Union Square-re, úgy beszéltük meg, hogy ha végzek, akkor lesétálok és ott találkozunk, a Macy-s környékén.
Barbara nagyon kedves volt, kiderült, hogy ő a HR-es a Grey SF-ben. Elmeséltem neki, hogy merre jártunk és hogy mit csinálok a Greyben Budapesten. Fura volt munkáról beszélni, mert már az elmúlt héten egyáltalán nem gondoltam rá...
Mindenki nagyon kedves volt, mindenkinek bemutattak, elmeséltem ugyanazt a sztorit, hogy ki vagyok, mit csinálok otthon, mit láttam itt az USA-ban az elmúlt két hétben.... satöbbi. A Grey SF egész kicsi, csak 40-en vannak, és ebben benne vag már a G2 is, meg az interaktív meg a média is... összesen 5 account van... Vicces volt mikor mondtam, hogy a csapatom ennél egy kicsivel nagyobb :)

Aztán csak "out of mere curiosity" megkérdeztem a HR-est, hogy szoktak-e külföldieket alkalmazni. Nem mintha nem lenne jó helyem otthon, de azért San Francisco mégiscsak klassz hely :)
Barbara mondta, hogy eddig még nem volt rá példa, mert nagyon hosszadalmas és bonyolult megszerezni a H1 vízumot, és ezért nem is nagyon kezdenek bele. Hát, mindegy, én megkérdeztem!

Utána még a Macy-sben mászkáltunk, meg pizzaszeletet ettünk, és jöttünk haza, mert Gabi/Zsolti pihenni szerettek volna.

Új képek!

Na, jelentem, az elmaradások behozva! Feltöltöttem a képek egy részét, Gabi fotói hiányoznak, de ezt ígérem pótolni fogjuk :)

Santa Barbara

A mai napot a pihenésre szántuk, úgyhogy egyáltalán nem siettünk a felkeléssel, öltözéssel, reggelivel. Kényelmesen csináltunk mindent, és jól össze is pakoltunk a bőröndben. Így, hogy van még egy táska, már kicsit nyugodtabban vagyunk. :)

Kiválogattuk a ruhákat, amit még tervezünk hordani de amúgy már nagyon érezzük, hogy nemsokára itt a hazaút, vissza a mókuskerékbe, de láthatjuk a lányokat, és ez azért sokmindenért kárpótol majd.

Ezután pedig útnak indultunk Santa Barbara felé, hármasban, mert Zsolti úgy döntött, hogy itthon marad és talán kikúrálja magát.
Jó sokáig tartott az út, de megérte, mert Santa Barbara az egyik legszebb, legbájoosabb település amit az úton láttunk.

Nézelődtünk, sétáltunk, kávéztunk és tényleg elég pihentető volt a nap, bár egész sokat mentünk összességében. Mire hazaértünk már nagyon elfáradtunk és éhesek is voltunk, a safewayben vásárolt salátával, grillcsikrével és a szokásos kínai levessel csillapítottuk éhségünket.

Most pedig pihizünk, blogot frissítünk és csak elvagyunk. :)

Los Angeles - Solvang

Ami azt illeti, a tegnapi nap volt talán az egyik legfárasztóbb, amióta itt vagyunk. Legalábbis a számomra biztosan így van.

Korán keltem, mint minden nap az ittlétünk alatt, valahogy 6 óránál többet sehogy sem tudok aludni. Nem hiszem, hogy azért lenne, mert nem tudtam még átállni, de valahogy otthon sem nagyon megy a több alvás.

Viszonylag sokáig tartott a készülődésünk a los angeles-i második napunkon. Talán azért, mert már előre sejtettük, hogy hosszú lesz...

Szóval délelőtt 10 körül keztdünk a Universal parkban - előtte vettük fel a jegyeket Zsolti egykori CAS-es ismerősétől, egy hawaii-i sráctól.

Azt hiszem, a park talán csak a Disneylandekhez hasonlítható igazán, talán azzal a különbséggel, hogy nemcsak mese-, hanem normál mozifilmek jeleneteit dolgozza fel.

Kezdetnek bementünk a House of Horrors-ba, ahol a Universal eddigi nagy sikerű horror filmjeinek részletei között sétáltunk át. Csontvázak, élőhalottak, Drakula, Frankenstein, múmiák, farkasemberek, stb között próbáltunk átjutni, sőt maga Chucky is megjelent. Voltak azonban olyan részek is az út során, ahol színészek ijesztegtték a bátor vállakozókat. Zitát és Gabit sikerült is megijeszteniük.

Ezt követte az utazásunk a a Múmia díszeletei között - némi hullámvasutazással. Az egyik kocsi első sorának székeit foglaltuk el, és így nem láthattuk az előttünk ülők fejét. Csak a felénk tartó sötét alagutat a benne található teremtményekkel együtt, miközben hihetetlen sebességgel száguldottunk előre, lefelé, felfelé, hátra, szóval minden irányba. Különösen a hátrafelé száguldás volt az, ami izgalmas volt, hiszen ekkor még a látásunk sem adhatott támpontot arra, hogy a következő pillanatban merre is haladunk majd.

A "bemelegítés" után jött Spielberg dinós filmjének a "remake"-je. Egy - már előzetesen is vizes - csónakba kellet beszállnunk, és végigutaznunk a film helyszíneinek egy részén. Mikor kiszálltunk, Zsolti és jómagam ruhájából szabályszerűen csöpögött a víz, mivel mi ültünk a csónak szélein. Előzetesen azt hittük, hogy majd kapunk valamiféle esőkabátot, mint mások, de ez elmaradt. Így a következő 1-2 helyszínre a folyamatosan megszáradó ruhánkban kellett elmennünk. A száradás nem tartott sokáig, mert a reggeli időjárás ellenére vakítóan sütött a nap, olyannyira, hogy Zita arcát és nyakát kissé meg is kapta a nap.

Utána a Simpsons - Krustyland - helyszín következett. Itt sokszor gondoltam Bedő Krisztára, mert ha jól emlékszem Ő nagy rajongója volt a családnak. Ha nem emlékeztem jól Kriszta, akkor bocsi.

Személy szerint nekem a Waterworld talán azért tetszett, mert bemutatta, hogy a kaszkadőrökre még mindig igen nagy szükség van a mai számítógépek alkotta filmek világában is. Igen látványos, robbanásokkal, akcióval teli fél órát töltöttünk egy hatalmas vízzel teli medence partján.

Megnéztük még a Shrek 4D-s, első részhez kapcsolódó kiegészítését, melyben Farquard nagyúr próbált bosszút állni Shreken és Fionán.

A túránk végét záró Terminator 2 feldolgozás sajna nem jött be annyira. Kicsit régi volt, még Schwarzenegger kormányzósága előtt készülhetett, és a túlzott hanghatásokkal próbálták meg ellensúlyozni a képi trükkök hiányosságait. De hát ennyit jelent ma 10 év a filmiparban.

Szóval du 4 után indultunk el Los Angelesből. Megbeszéltük a lányokkal, hogy shoppingolunk egy kicsit Camarilloban, ahol Zsolti egyszer már volt a helyi outletben. A kicsi, kicsit elhúzódott, olyannyira, hogy 7 helyett csak jóval 8 után tudtunk továbbindulni Solvangba, ahová este 10-re értünk. Az outlettől Zsoltinak pihenő volt előírva, amit Solvangra is kiterjesztettünk, mivel elég rosszul nézett már ki - sajnos.

Az út Santa Barbaráig a tengerparton ment, néha hihetetlen ködben, párában. Olyannyira ködös volt az idő az óceán küzelsége miatt, hogy nem is estének, hanem szürkületnek tűnt a napszak.

Santa Barbara után a szárazföld felé, pontosabban északnak fordultunk, ahol viszont koromsötét volt minden. Egyrészt amiatt, hogy már elmúlt este 9, másrészt - mint ma kiderült - nagyrészt erdős vidéken mentünk keresztül, harmadrészt előbb felmásztunk egy hegyvonulatra, majd leereszkedtünk róla.

Solvangba érve azonban egészen más világ fogadott minket. Az észak-német városokra jellemző favázas házakat utánzó épületek tüntek fel minden oldalon, és tényleg egy kicsit Európa északi részére emlékeztettek minket.

Elfoglaltuk a szobáinkat, majd - legalábbis mi - 11 után elaludtunk.

Universal studios

Hétfő reggel - az itt tartózkodásunk alatt először időre kellett mennünk valahova. Ilyen még nem volt, mert eddig mindent magunknak szabtunk :) de most zsolti egyik ismerősével találkoztunk reggel 9.30-kor a Universal studios bejáratánál. Hozott nekünk két ingyen jegyet a parkba, vettünk még kettőt (77 dollár volt darabja) és bementünk.

Zsolti/Gabi tavaly már voltak az Orladóban levő Universalban, és nagyon lelkesen mesélték. Végülis ez egy vidámpark, mozifilmek köré építve.
Reggel 10-től 4 ig voltunk és bejártuk az egészet. Majd részleteiben elmeséljük, de nagyon jó volt a Múmia hullámvasút, a Jurassic park hajózás (nem ám valami sétahajózás, hanem olyan igazi félelmetes Jurassic parkos, félős, vizes, köpködős-dinoszauruszos). Meg voltunk a Simpsons ride-on, ez kifejezetten vicces volt, mivel úgy hullámvasutaztunk, hogy nem mentünk sehova, hanem 3D-ben volt megépítve a körülöttünk levő történet és a kocsit mozgattás, amiben ültünk.
Utána még megnéztük a Waterworld előadást, a Shrek 3D vetítést, és voltunk egy 1 órás Universal stúdió túrán, ahol megnéztük a Wisteria Lane igazi házait :) És ma forgatás is volt.

Irtóra elfáradtunk, sokat mászkáltunk és sok volt az adrenalin is.

Vettünk két ET-e a gyerekeknek. Mert Maja bele volt szeretve Zsoltiék ET-jébe, és ha Maja kap, akkor Lénának is kell. Úgyhogy egyből kettőt vettünk rögtön!
Majdnem vettem egy directoros pólót, de aztán lebeszéltem magam.

Úton solvangba még megálltunk vásárolni és megint elköltöttem egy rakás pénzt :D
De tök jó dolgokat vettem a csajoknak, meg egy-kettőt magunknak is.
Kellett vennünk egy bőröndöt is, mert már nem férünk...

Egy vasárnap Hollywoodban

Reggel, boldogan jelentettük ki, hogy kicsit több mint egy héttel az ideérkezésünk után már át is álltunk. Ez leginkább csak abban nyilvánul meg, hogy reggel már nem hajnal négykor kelünk, és este nyolckor még nem dőlünk ki. :)

Szóval végre reggel 7-ig vagy 8-ig aludtunk, nem siettünk a reggelivel sem, meg egyáltalán, nem akartunk rohanni. Reggeli után elindultunk felfedezni a várost, különösebb célok nélkül, csak egy-két tipikus turista helyet gondoltunk beiktatni.

A Starbucks után a Walk of fame-en kezdtük, és igazi turistaként a járdát fényképeztük :) Lefotóztuk az csillagokat, amin ismert nevek voltak, bementünk 1-2-3 gift shopba, hűtőmágnest néztünk meg pólót meg ilyesmit. 

Érdekes, hogy még a Sunset Blvd sem tűnt túl biztonságosnak, érdekes alakok járkáltak és próbáltunk egy csoportban maradni... A parkolónál, ahol megálltunk egy pasas ordítva vitatkozott saját magával, mi meg siettünk kikerülni a hallótávolságból is...

Voltunk egy Gap-ben is, a gyerekeknek vásároltunk pólókat szoknyákat, alig bírtunk válogatni, mert egy póló 6 dollár volt és nagyon szép volt mindegyik. De a bőrönd már kicsi lesz. Én vettem maganak egy újabb papucsot (asszem az előzőről nem számoltam be, de már sf-ben is vettem egyet)...

Aztán ebédeltünk és nekiindultunk az autós városnézésnek.

Felmentünk a hegyre (helyi rózsadomb) megnéztük fentről a Universal studios parkot és aztán tovább a Hollywood vista poitig, ahonnan pedig a Hollywood felirat látszik. Fotók, fotók, fotók, aztán mentünk tovább. 

El akartunk nézni a Rdeo drive-re, ahol Pretty Woman vásárolt, de nem tudtunk megállni az autóval, úgyhogy kimentünk Venice beachre, megnéztük az óceánt, megnéztünk egy helyi kosármeccset (vagyis az utolsó 5 percét), ettünk egy Churrost, aztán indultunk haza. Előtte beugrottunk egy boltba, ahol megint kínai levest vettünk, otthon vacsi, aztán fürdés, alvás.

Megnéztem a Trónok harca utolsó részét, de olyan rossz volt a szoba akusztikája, hogy semmit nem hallottam, Zsoltiékhoz meg felhallatszott az egész...

Aztán alvás, hétfőn Universal studios...

Elmaradások 1

Azt hiszem, az elmúlt 2 napban sokan hiányoltátok, hogy nem született új bejegyzés.

Jelentem, nem vesztünk el, csak sokat utaztunk, esténként pedig nagyon fáradtak voltunk ahhoz, hogy írjunk és feltöltsük az új képeket. Most ezt az űrt szeretnénk szépen lassan betölteni.

Szombaton reggel nem keltünk túl korán. Úgy terveztük, hogy 10 előtt semmiképpen sem utazunk tovább Kingman-ből. Ehhez tartottuk is magunkat. Mostunk, szárítottunk, reggeliztünk, majd szépen lassan elhagytuk ezt a nem tól nagy városkát a sivatag közepén.

Mintegy 5 és fél órányi autókázás állt előttünk. Előző nap este megállapodtunk, hogy még sem térünk el a korábbi terveinktől, és a Barstow (Calico City) - L.A. útvonalon megyünk majd tovább, és nem megyünk Palm Springs felé.

Néhány pisi- és tankolási szünet után, na meg kb 3 órányi izzadás után értünk a szellemvárosba. Ami annyira szellemes volt, hogy nem is nagyon találtuk meg először. A GPS sem találta a dolgot, ilyen néven ugyanis nem város, csak város (falu) rész volt a szoftverben. Előtte elmentünk azért Yucca mellett, amiről nehéz elhinni, hogy valaha is aranyeső hullott volna a talajára, mert egyrészt egy száraz porfészeknek tűnt az autópályáról, ahol nem esett mrá eső kb 1 éve, másrészt a terület inkább az ezüstbányáiról (volt) híres.

Calico érdekes volt, meg persze forró. A 32 fok a tűző napon kb 40-nek érződött. Kb 1,5 óra alatt bejártuk az egykori Saloont, ivót, lakóházakat, megnéztük az egykori fürdőházat, boltot, stb. Ami a fürdést és a meleget illeti, el nem tudom képzelni, hogy a 19. századi emberek hogy bírhatták ezt az éghajlatot a kor ruházatában. Mennyi légy lehetett például akkor, ha nem fürödtek minden nap. Egyébként itt is minden a szórakoztatásra van kitalálva. A gyerekek pl. aranyat moshattak, mindenütt lehet goodie-kat venni, stb.

Elhagyva az egykori települést kajáltunk, bevittük az egyik helyi gyorsétterembe az előző nap vett dipet és zöldségeket.

Sajna Zsolti nem volt túl jól, így innentől én vezettem L.A.-ig. Sokig aggódtunk, hogy nem fog a táj megváltozni, de a hegyeken átkelve buján zöldellő terület következett. Meg hatalmas forgalom, ahogy egyre inkább közeledtünk az Angyalok Városához. Szerencsénk volt - szerintem -, hogy szombaton érkeztünk a városba, mert a szemközti ötsávos úton hatalmas dugó volt több helyen is. A város a velel egybeépült településekkel együtt kb 17 millió lakosú, és területileg mintegy 15-szöröse Budapestnek.

A Holliday Inn Century City-ben foglaltunk szállást, közel a Santa Monica, a Sunset és a Hollywood boulvard-hoz. A szoba loftra hasonlít, és az emeleti részt Zsolti foglalta le. Mivel 6 körül értünk a szállásra, ezért már nem terveztünk mást, csak egy ki shoppingolást. A lányok valahol látták, hogy szombaton - Apák napjára hivatkozva, mert igen errefelé ilyen is van! -, a Macy's-ben nagy akciók vannak, így átautókáztunk a kb. 400 méterre lévő Westfield bevásárlóközpontba. Egyébként érdekes, hogy amióta itt vagyunk átvettük a helyi szoksokat. Sehová sem megyünk autó nélkül - talán csak a restroomig.

Szóval Zita arcát meggyógyították a Clinique standnál a Macy's-ben, mert a száraz, meleg levegő kissé megviselte azt.

Utána itthon poharas levest ettünk, a HBO-n pedig Star Wars este volt, amiból kb fél órát néztünk és tízkor már aludtunk.

Grand Canyon és a mackókák

Ma reggel morgolódva keltünk. Eleve már problémás volt az, hogy mit nézzünk a Grand Canyonban, naplementét vagy napfelkeltét, és hogy mikor induljunk, és egyáltalán hogy legyen... Majd Gábor feltette a kérdést, hogy na hova szeretnék menni, Grand Canyon, vagy Bearizona (ez egy mackópark, amiről többet később), mire én nem jól válaszoltam és a Bearizonát mondtam, mire ő közölte, hogy de nem, mert Grand Canyon... :)

Na mindegy, morcosan indultunk, mert minek kérdez meg, ha oda megyünk, ahova ő szeretne... de ez legyen a legnagyobb bajunk, aztán megálltunk egy benzinkútnál vizet meg belépőt venni és kibékültünk. Vettem két állatot Majának meg Lénának, egy hódot és egy mackót, nem vagyok benne biztos, de szerintem Maja a mackót fogja választani, így Lénáé lesz a hód. :) Csináltunk róluk is képet a Grand canyonnál, ami vicces volt, majd teszek fel.

A Grand Canyon óriási, elképesztő, hatalmas. Rengeteg szikla, mélyedés, különböző kőrétegek egymásra rakódva. Szép volt, egymillió fotót csináltunk.... Zsolti a Grand canyon előtt, Gabi a Grand canyon előtt, Zsolti és Gabi  a Grand canyon előtt,  Zita a Grand canyon előtt, Gábor a Grand canyon előtt, Zita és Gábor  a Grand canyon előtt... valamint ennek különböző változatai. Két helyen álltunk meg, az egyik helyről sétáltunk pár kilométert, a másik helyen csak fztunk és megnéztük a dolgokat.

Aztán a magashegyi levegő teljesen lenyomott minket, oxigénhiányosan bealudtunk a kocsiban egy parkolóban... mondjuk csak 10 percig, de nagyon jó volt. Ja, és mivel tegnap halálra ettük magunkat, ezért ma nem reggeliztünk és nem is ebédeltünk, csak kávét ittunk meg cookie-t/muffint, meg müzliszeletet és egy kis chipset.

A Grand Canyonból visszafelé elmentünk a Bearizona nevű mackóparkba, ahol a szabadon engedett állatok a képek szerint a kocsi között mászkáltak. Hát nem teljesen, de nagyon közel voltak, szabadon járkáltak meg fetrengtek és hemperegtek. Ezer képet csinálunk. Macin kívül voltak még muflonok meg farkasok meg bölények is. És összesen 12 medve. Előre figyelmezetettek, hogy ne engdedjük őket közel az autóhoz, mert leverik a tükröt, meg szétkarmolják a fényezést. Ez a veszély nem fenyegetett mert a nagy melegben csak hevertek...
Viszont utána volt egy kicsi állatkert, ahol volt hód meg öt kicsike medvebocs. Annyira nagyon helyesek voltak, hogy könnybelábadt a szemem :) Kicsike állatok, és a lányok erről lemaradnak...

Mostanra érzem azt, hiogy nagyon hiányoznak, napjában többször is elfelhősödik a szemem és nagyon szeretném látni őket. És félek kicsit, hogy Léna morcos lesz és haragudni fog napokig és hogy mivel fogom megbékíteni... Maja talán nem fog haragudni, meg lehet majd engesztelni, de előre látom, hogy Léna tüntetni fog és büntetni :(

Nnnnna, jó.

Williamsből (ahol a Bearizona volt) továbbjöttünk Kingmanbe, ahol teljesen jó a szállás, találtunk végre egy safewayt, ahol vettünk gyümölcsöt és elmentünk egy jó kis olasz étterembe enni. Minden nap étteremben eszünk... végigeszem az egész nyugati part cézársalátáit... ez a mai elég jó volt. Bár a Las vegasi és San Francisco-i is rendben volt teljesen... :)

Ja, és a 66-os úton vagyunk, nagggggyon autentikus...

Aztán haza a szállodába, mosni fogunk és feltöltöm a képeket is...

Las Vegas - a másnap

Ha nem is annyira volt izgalmas a mi las vegasi éjszakánk, mint a The Hangover című nagy sikerű moziban, azért emlékezetes lett számunkra másnap délelőtt.

Az előző napi nagy rohanás és a meleg miatt kb 11-kor már ágyban is voltunk, és a nyitott ablak (+légkondi) mellett hallhattuk a város tompa moraját. Csak egy-két mondat erejéig térnék ki a helyszín környezetvédelmére. Csodálkoztunk, hogy mindenütt zöld a fű, ezerrel mennek a légkondik (ami 20 fok alatti benti hőmérsékletet garantál mindenütt), a bejáratnál permetezik a vizet a turistákra, hogy meg ne süljenek, ott vannak a medencék, stb. Személy szerint én úgy gondoltam, hogy mi megpróbáljuk majd nem tovább terhelni törékeny kis bolygónkat plusz energia felhasználással, de rögtön nem érdekelt bennünket a dolog, amikor éjszaka nyitott ablaknál + légkondival aludtunk. Ennyit arról, hogy megőrizzük a Földet a következő generációnak.

Szóval másnap reggel (azaz tegnap), felkeltünk, lementünk kávézni, és az előző este megfogalmazott terveink alapján úgy gondoltuk, hogy irány a Stratosphere kilátó (és casino), és azután meg Hoover Dam és a következő éjszakai szállás helyszíne. Minden jól is ment kávéig. Ekkor tört ránk a felismerés, hogy az előző esti nagy tolongásban, valahogy elfelejtettünk leülni játszani. A felismerést gyorsan tett követte... Mivel a kaszinó 24/7/365-ben működik, ezért nem tartott sokáig találni 1 üres rulette asztalt és eljátszani némi pénzt. Ezt Zsolti és én követtük el. Sokáig nyerésre álltunk, de azután vagy az előre kapott (ezer hála Lackónak) szisztémába csúszott némi probléma, vagy csak egyszerűen ilyen volt a szerencsénk. Szóval vesztettünk, de még nem kell aggódni, van pénzünk.

A kártya kimaradt, a lányok viszont a slot gépekkel játszottak 25 és 1 centes alapon.

Nekik sem volt nagyobb szerencséjük, így kijelentkeztünk, felvettük a kocsit (ami már elő volt készítve, mert Zsolt előző nap akkora tipet adott, hogy emlékeztek ránk), majd a Las Vegas Boulevardon elkocsikáztunk a Stratosphere-ig. Itt felmentünk csekély 16$/koponyáért a 108-dik emeleti kilátóba, ahonnan csodás panoráma nyílt a városra és a vidékre. Zöld golfpályák, parkok, hatalmas felhőkarcolók az egyik, szabályosan elrendezett utcákban földszintes házikók a másik odalon. Mivel üveg volt a kilátó fala és kb 120 fokban kifelé dőlt, szegény Zsoltinak le kellett küzdenie a tériszonyát, hogy láthassa a várost, és hogy fotókat készíthessünk róla (is).

Azután felmentünk még egy szinttel feljebb, ahol a nyitott teraszon már csak két sor korlát válaszott el minket a mélységtől.

Csak hogy érzékeltessem az amerikaiak üzleti érzékét, jelzem, négyféle agyament szórakozási forma közül is választhat az ember, ha már odafent van.

1. sky jump (kontrollált szabadesés) = drótköteles leereszkedés a magasból kb 10 mp alatt - 280 méter

2. big shot = felhúzzák az embert bekötve egy kis székbe a torony tetején lévő oszlopra (+50 méter), majd leengedik

3. x scream = mintha az ember a hullámvasút egy kocsijába lenne bekötve és egy 8-10 méter hosszú pályán hirtelen leborítják a föld felé, majd lefékezik

4. insanity (körhinta) = az ember beül, kiemelik a város fölé, és kissé megpörgetik

Jelentkező volt bőven (kivéve minket), mi a látványtól kész voltunk.

Kb fél órát voltunk fent, majd lefelé menet újra a bűnöknek éltünk. Zita 1$-ról indítva meghatszorozta a pénzét, ami 1 centes alapon nem kis munka volt, de azután emeltük a tétet, ami a vesztünket okozta.

Ezek után célba vettük a Hoover Dam-et. Eredetileg ez nem szerepelt a céljaink között, de ha már itt voltunk, és volt rá időnk, nem hagyhattuk ki. Kb 40 percet utaztunk, hogy megláthassuk a világ 8. csodáját (pontosabban egyből kettőt is). Merthogy a gát mellett a nemrég épített Pat Tillman Memorial híd szintén annak nevezhető. Izzottak a sziklák, akárcsak a betonból épített falak, az ember szinte hozzásült mindenhez amihez csak hozzáért. Nem sokáig bírtuk a tűző napon, inkább a gift store 20 fokában kerestünk menedéket.

Nem sokkal később pedig már Williams, a Grand Canyon déli bejárata felé autóztunk. Kezdetben kihalt, kiégett tájak, hatalmas hegyek között mentünk az autópályán, majd, amikor rátértünk az I40-esre Kingman-nél, megváltozott a táj képe.

Egyre zöldebb lett a táj. Az I40-es párhuzamosan fut az egykori 66-os úttal, így többször is felmerült bennem, hogy mi lenne, ha azon mennénk. Természetesen a sztráda sokkal gyorsabb volt, án pedig még csak szoktam az automata váltót. Indulásként, a Hoover után kb. 20 perccel, ballal akkorát tapostam a fékre, hogy szinte mindenki kiesett az első szélvédőn. Bocsi utólag is, ez van, ha az ember a kuplunghoz van hozzászokva.

A dimbes-dombos tájon haladva az egyre bujább növénytakaró jelezte, hogy közeledünk a Grand Canyon felé.

Williams-be érve gyorsan megtaláltuk a szállásunkat (Super8), a 165-ös mérföldnél lehajtva az autópályáról. Konstatáltuk, hogy ez biztos jobb lesz, mint a mariposai volt, és ez később ki is derült. A recepciós néni nagyon segítőkész volt. Este elmentünk kajálni egy igazi southwestern típusú helyre (helyi, mexikói, nemzetközi konyha - hely neve: Pancho Mcgillicuddy's), és annyira bekajáltunk, hogy ma reggelre ébredve szinte mindenki a gyümölcsnap mellett tette le a voksát.

Nemsokára indulunk a Grand Canyonhoz, ami kb 60 mérföldre van innen.

Új képek

Felkerültek új képek, a jobb oldalon a linkre kattintva a Napa, Yosemite illetve a Las Vegas-i képek egy része fent van. Gabi képei jönnek még...

Las Vegas

Az út hosszú volt, és nagyon meleg. Zsolti hősiesen vezetett végig, pedig próbáltuk tehermentesíteni, de nem akarta engedni. A torka is fáj, meg a hangja is elég bárénekes jellegű.
A légkondit nem nagyon használtuk, egyrészt mert Zsolti nehogy jobban beteg legyen, másrészt meg ne fogyasszon még többet az óriásautókánk.
Apropó, az óriásinak tűnő autónkról annyit, hogy akkora pickupok vannak, hogy a Mitsubishi endeavorben polski fiatnak érezzük magunkat...

Szóval csak jöttünk, jöttünk, jöttünk, Gábor fotózta az utat, volt egy rész, amikor barkohbáztunk meg zenét hallgattunk. Meg néha aludt is, ha már éjszaka fent volt blogot frissíteni.

Aztán egyszercsak a semmi közepén feltűnt a Las vegas strip a sivatag közepén óriás felhőkarcolókkal, pálmákka és buja növényzettel. Leírhatatlan. A forgalom feltorlódott, emberhegyek mindenhol és hőség, elmondhatatlan mennyiségben. Kiszálltunk az autóból, a boy (vagy ki) elvitte a parkolóba mi pedig elmentünk becsekkolni. A Mirage a többi kaszinóhotel közül nem a legnagyobb, de 25 emeletes és a mi emeletünkön összesen 127 szoba van, 3 szárnyban elosztva.
Nem mondom, hogy pechesek vagyunk (ha már itt vagyunk) de az egyik szárny legutolsó szobájában kaptunk helyet, konkrétan 100 méterre a lifttől. Lemértük lépésszámlálással, 140 nomrál emberi lépés...

Úgy terveztük, hogy fél négykor elindulunk sétálni.... nem jutottunk messzire... annyira, de annyira meleg volt, hogy a Treasure Island-nál visszafordultunk és inkább lementünk a medencéjhez, mondván, hogy majd este sétálunk, akkor úgyis szebb és hátha hűvösebb lesz.
A medence egyszerűen megváltás volt. A kinti 40 fokból belemerülni a hűvös vízbe, katarktikus! Utána a pálmák árnyékában koktélt ittunk.... Mojito volt, semmi flancos, de annyira itatta magát, hogy hipp-hopp a másodiknál tartottunk!!! :) A fiúk grey goose - sprite-ot ittak... az kevésbé volt finom :) de a hangulatnak jót tett.

Aztán feljöttünk a szobába, zuhany, átöltözés és elmentünk vacsizni. Pizzát és salátát ettünk, a fél adag cézár is akkora volt, hogy alig bírtam megenni.... Most nem mennék bele, hogy mi mennyibe kerül... :) Csak és kizárólag a pénzköltésről szól ez a város, de azért egyszer meg kell nézni...
Az étteremből kifeléjövet már fáztunk, de nem kicsit. A légkondi annyira nagyon hűt, hogy szabályszerűen libabőrös voltam. Egészen addig a másodpercig, ahogy kiléptünk az ajtón a hőségbe.
A nappali hő nem csökkent, csak a nap nem sütött, és ez kicsit segített abban, hogy ne főjünk szét. A szél melegen fújt és fájt a szemem a könnyezéstől. De maga a látvány lenyűgöző volt, fények, emberek, Belaggio szökőkút-tánca és a szórólaposztogatók csattogása.... Nem is tudom mi volt a legemlékzetesebb, de az ágybabedőlés megintcsak felemelő volt....

On the way to Las Vegas

Reggel negykor keltunk es ot ota uton vagyunk Vegas fele. Ez a leghosszabb
ut, amit meg kell tennunk egyhuzamban. Zsolti vezet es zenet hallgatunk. Na
meg nezzuk a tajat, ami hol lenyugozo, hol semmilyen.
Ja, es folyton meg megallunk pisiszunetre... :)

Delre van az erkezes tervezve... Ez egy jo hosszu nap lesz.
Sent from my BlackBerry

Yosemite kiegészítés

A tegnapi nap élményeit Gábor már leírta, de kell hozzá tennem egy pár kiegészítést. Kihagyta például a szakállas nénit, aki farmerruhában, körömlakkal, fülbevalóval, valódi mellnek tűnő valamikkel rendelkezett, plusz szép hosszű fehét szakálla is volt... :)

Kimaradt a leírásból az is, hogy hógolyóztunk a nyár kellős közepén, mert egy bizonyos magasság felett a hűvösebb oldalon hó is volt, és rövidnadrágban meg pólóban álltunk a hóban! Vicces volt!

Aztán kimaradtak a kis bogarak, amik kb 2 mm hosszúak voltak és nőpártiak, mert csak Gabit meg engem csípték, de minket nagyon. Kicsit hisztiztünk, ami a srácoknak nem tetszett, de tényleg csíptek...

Aztán amikor felértünk a glacier pointhoz egy szembejövő emberke szólt, hogy : "luk, kájotí" (ezt azért írtam fonetikusan, mert sokat kellett gondolkodnom rajta, hogy miről is beszél. Look, coyote-ként nyilvánvaló, hogy prérikutya volt. Akkora volt mint egy kistetsű kutya, és szaladt a hegyoldalon.

Utána láttunk egy mókust is, meg két őzikét és ez utóbbiakról fotó is készült, nagyon szépek voltak.

Aztán mikor lefelé mentünk a hegyről láttunk két kicsike mackót, akik a hóban hemperegtek meg játszottak. Rögtön megugrott az adrenalinszintúnk, de sajnos messze voltak, így nem tudtunk róluk igazi jó képet csinálni. Meg aztán Gábor félt az anyjuk felbukkanásától :)

A többit leírta, a patkány is igaz volt meg a higiéniai állapotok. És bevallom, hogy tényleg nyafogtam egy kicsit, mert nem akartam arra az ótvar helyre bemenni....

Napából Yosemitébe

Hajnali 2 van itt - otthon ez de 11-nek felel meg.

Az amerikai kaja kissé másabb mint az otthoni, ezért fent vagyok. Már átolvastam kb 50 levelet a munkahelyiekből, jónéhányra válaszoltam is.

Mivel tegnap este viszonylag hamar beájultunk az ágyba, és nem frissített senki, így megragadom a lehetőséget, hogy én legyek az, aki a külvilágot először tájékoztatja a 4. nap eseményeiről.

Kora reggel keltünk, Zsolti, már 6.49-kor sms-t küldött, hogy fent vagyunk-e már. Mivel az éjszaka többen is kerestek, ezért jobbnak láttam lehalkítani a telefonomat, így nem is láttam, amikor keresett.

Ettől függetlenül 7 után pár perccel lent voltunk az étteremben, hogy feltöltődjünk a nap első felére. Eredetileg kaptunk 1-1 db 10 $-os vouchert, amit le tudtunk volna kajálni, de mivel büfé reggelit választottunk, ezért fel voltunk készülve rá, hogy még kb. 40$-t rá kell majd költenünk a kajára. A lányok ódzkodtak is, ettől a megoldástól - mondván, tök felesleges ennyi pénzt kidobni kajára, főleg reggelire -, de az élet végül minket igazolt, ha nem abbana formában, ahogyan vártuk. Legnagyobb meglepetésünkre ugyanis a pincér kihozta a számlát, és egy nagy 0 szerepelt végösszegként a számlán. Megkérdeztük "vörösbegyet" (Robinnak hívták), hogy mi ennek az oka, és azt mondta, ha nem áruljuk el a főnökének, akkor most ingyen kajáltunk. Mi pedig nem tettük meg ezt a szívességet, hanem inkább 8-kor elindultunk Yosemite felé.

A társaság kissé leült erre a reggelre, így egy közös, hangos kiabálással nyitottunk a kocsiban, hogy kiengedjük a felgyülemlett feszültségeket.

Maga az út a szállásig nem lett volna több 3,5 óránál, de mint tudjuk, mindig vannak kisebb-nagyobb kitérők. Előbb mentünk a 680ason, majd az 580-on. Igen változatos volt a táj. Előbb hegyek, tengerszoros, zöldelő vidék, majd kopár, elsárgult fűvel, gazzal benőtt meredek dombok jöttek. Volt, hogy 2x6 sávon ment a közlekedés. A kiszáradt tájat elhagyva leereszkedtünk a San Joaquin völgybe, ahol szinte mindenütt mg-i területek voltak. Zita azzal volt elfoglalva, hogy a Starbucks-okat számolta, én meg azzal, hogy kitaláljam, mi is terem a fákon. Az életkörülmények ezeken a területeken - hogy is mondjam - szóval hagytak némi kivetni valót. Autóroncsok mindenütt, legtöbbször lakókocsikban élő emberek, és szerintem nem elsősorban fehér amerikai munkaerő dolgozik ezeken az ültetvényeken.

Később pedig jöttek a hegyek. Előbb kissé kopárak és alacsonyak, majd egyre magasabbak és egyre dúsabb növényzettel.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, és mert nem siettünk, kicsivel dél után értünk a poros Mariposába. Helyiek száma a megszokott városnév táblán kb. 700 fő, a wikipedia szerint kicsivel több mint 2100. Megpróbáltunk bejelentkezni, de ahogy azt vártuk, csak 3 után lehetett volna beköltöznünk, így egyből mentünk továb a Yosemite felé.

Kb. 1,5 órányi hegyi autókázás után jutottunk el végre a híres NP-ba, ami méltán híres a természeti szépségeiről. Már az úton fel (tényleg felfelé) megcsodáltuk a velünk szemben lefelé folyó Merced rivert, ahogy hihetetlen sebeséggel rohant lefelé a völgyében. Gyönyörű képeket csináltunk a folyóról.

Beérve a parkba pedig elénk tárult mindaz, amiról a park híres. Hatalmas hegyek és sziklák (El Capitan, Half Dome), robajló vízesések (a két szintes Yosemite, a Bridalveil, a Nevada és a Vernal), gyönyörű fák. A parkon belül autókáztunk kb. 2 órát, felmentünk a Glacier pointig, ahonnan beláthatóvá vált az egész völgy. Leírni szinte nem is lehet, milyen volt, a képek remélhetőleg beszélnek majd helyettünk is.

Sajna arra már nem maradt időnk, hogy eljussunk a mamutfenyőkhöz..., mert az újabb 2-3 órás utat jelentett volna.

Így kb. 4 körül elindultunk vissza Mariposába, hogy együnk valamit és hogy átvegyük a szállásunkat a Super8 Mariposa "hotelben".

Utóbbi meg is történt, előbbivel kapcsolatban azonban pár perces vita bontakozott ki főleg Zita és én köztem. Amit tudni kell, hogy egy poros kisvárosról van szó, ahol bizonyos szempontokból megállt az idő. Valószínűleg a higiénia ezek egyike. Megkérdeztük a recepcióst, milyen éttermet, büfét, dinnert ajánl. Elmentünk az általa ajánlott helyre, ami igen gyanús volt - legalábis Zita szerint. Természetesen nem menntünk be, hanem megpróbáltunk benézni máshová, ahová nem kell autóval mennünk. Hát nem volt nyerő ez az elképzelésünk sem. Miután láttunk és lefotóztunk egy kisebb patkányt az utcán, úgy döntöttünk, hogy a város másik részében lévő Happy Burger Dinert választjuk inkább. Ez végül is jó döntésnek bizonyult, mert itt rengetegen voltak, ami biztosítékot jelentett számunkra, hogy a kaja talán friss. És végül jól is főztek - már ha a hamburger főtt ételnek számít.

A szállás viszont fenomenális. 2 darab queen size bed viszonylag kis helyen. A fürdő színei lenyűgözőek (majd csatoljuk), az ajtózár alig zárható, de van pool odakint!

Szóval hamar ágyba kerültünk, mert úgy terveztük, hogy korán indulunk Las Vegas felé, és inkább majd ott pihenünk.

De erről az útról majd inkább holnap...

Borok

Annak idején, amikor az utazás ötlete felmerült bennünk, rögtön az volt az elképzelésünk, hogy elmegyünk Napába, a kaliforniai borok fővárosába, és megkóstolunk majd néhány igazán jó bort. Az elhatározásból végül is megvalósulás lett, még ha nem is teljesen abban a formában, ahogyan azt eredetileg elképzeltük.

A borvidékről azt kell tudni, hogy méretében nem igazán kiterjedt, ráadásul rengeteg kisebb-nagyobb borászat van a területén. Borászatok, amelyekből tegnap végül egyet sem láttunk.

Egyébként is tartottunk azoktól a híresztelésektől, hogy nagyon zsúfolt és drága helyre megyünk, ahol nehezen fogunk tudni kiigazodni. Ennek megfelelően borászatot nem találatunk, a lányok az uzsihoz ittak 1-1 pohár Chardonnay-t horror áron, ami ráadásul nagyon könnyednek tűnt.

Viszon találtunk egy Wine&Spirit üzletet, ahol mindenféle helyi (és nemzetközi) borral, egyéb alkohollal, alkoholmentes itallal, valamint az italok fogyasztásához szükséges dologgal találkoztunk.

Vettünk 1-1 üveg - szigorúan Napa Valley feliratos - előhűtött Chardonnay-t és Sauvignon Blanc-t, helyi sajtokat (+sajtkést), olivát, kis rágcsát, valmint az üvegek nyitásához szükséges dugóhúzót (kb. 1 $-ért), majd elfogyasztottuk a felsoroltak közül az ehető és iható részeket.

Szerintem, ebben a kivitelezésben legalább olyan jól éreztük magunkat, mintha a különböző Vineyard-okat látogattuk volna meg.

3. nap - San Francisco - Napa Valley

Most ugyan még csak hajnali fél három van, de nem tudok aludni, és ez az első éjszaka, hogy a nem alvással csak Gábort zavarom, mert külön szobánk van. Gábort ez nem zavarja, mivel tévét néz :) Nagyobb baj az, hogy holnap, azaz kb 4-5 óra múlva útra kelünk és sokat autózunk és utána sokat túrázunk.

Tegnap viszont nem sok minden történt. Vagyis de, de az kevéssé említésre méltó, mint az előző eseményteli nap. Mondhatnám, hogy így volt tervezve, de ez nem igaz, viszont pont jól jött ki. Vasárnap nagyon sokmindent csináltunk, feltöltődtünk élménnyel és lejártuk a lábunkat. Tegnap viszont kényelmesen megreggeliztünk, San Francisco belváros, üzleti negyed, üzletek, Macy's, (csak egész kicsit vásároltunk, cserkészbecsszó!) és aztán 1 körül elindultunk Napa felé.

Az út egész rövid volt (kb 1 óra) és sok érdemi legállapítást nem tettünk, csak annyit, hogy nagyon sok az autó, és hogy jé, ez a kétemeletes híd tök jó! Zsoltinak annyira nem tetszett, mert próbált nem lenézni, de azért ő vezetett. :)

Láttunk gyomorforgató vidámparkot a semmi közepén (olyan hullámvasúttal, hogy izzadni kezdett a kezem a látványtól), mire Zsolti az ajaki búcsút emlegette fel, és hogy erre fel nem ülünk. Nem kellett minket győzködni.

Napába érve a szállásunkat foglaltuk el, nagyon kedvesek voltak, és egy Hilton affiliate helyre jöttünk mint utóbb kiderült. Gábor már idefele úton folyton sűrű elnézést kért, hogy bocs, ha szar lesz a szállás, bocs, bocs, bocs. De nem volt miért aggódni, mert a szobák szuperek és még kacsák és hattyúk is vannak nagy számban a tóban, ami az épületek között van.

Próbáltunk nem bealudni, inkább elmentünk 3 körül ebédelni, és megoóintcsak azt kellett tapasztalnunk, hogy az emberek nagyon kedvesek. Ilyen kiszolgálást otthon akkor se nagyon kapsz, ha duplaárat fizetsz mindenért, mert ez mentalitás... Viszont a folyó mellett ültünk és ráláttunk egy újabb adag kacsára (akik libasorban úsztak). Lehet hogy libák voltak...

Körbenéztünk Napában, de nem mondhatom, hogy tömve volt, jó, én minimum egy Kapolcsra számítottam, de a sok ember, aki van, eloszlik ekkora helyen, és amúgy sem annyira kapolcsos a hely. Borokat végül nem kóstoltunk, mert enyhén szólva is túlzás az árképzés - már az ebédhez fogyasztott chardonnay is 9 $ volt....

Majd holnap teszek fel képet, a Yosemite-tel együtt, mert a mai termés sokkal gyengébb volt, mint a tegnapi

Kaja, kaja, kaja

Már legalább fél hat óta fent vagyunk, egy fél órája kb. A mai reggel eddig legfontosabb kinyilatkoztatásai:

Mikor is van a reggeli?

Ma végre eszünk egy jót!

Zsolti, már két napja itt vagyunk és még egy fánkot sem ettünk!

2. nap - San Francisco utcáin... cable car, Golden Gate

Az Alcatraz túraleírást átadom valaki másnak.

Miután visszajöttünk a szikláról muszáj volt enni valamit :) Egy Boudin nevű helyre mentünk be, ahol a híres (én még sose hallottam hírét) san francisco-i sourdough-ból készült termékeket árulták és az abból készített ételeket. Gábor Beef chilit evett, Zsolti Clam Chowdert, mi meg Gabival megosztoztunk egy Cézár salátán. 

Ezt követően visszavittük a kocsihoz a vásárolt goodie-kat, és elindultunk, hogy megnézzük a Lombard streetet meg a dimbes-dombos utcákat. Nagyon érdekes, hogy SF konkrétan a dombra épült és minden utca vagy emelkedik vagy lejt. Csináltunk egy csomó képet, majd megpróbáljuk őket dátumozás szerint feltölteni egy Picasa albumba.

Villamosoztunk, csak kicsit volt halálfélelmem, amikor a villamos (cable car) elindult lefelé San Francisco utcáin, és két emberkén múlott, hogy megállunk-e, akik emberi erővel fékezték a kocsit. Még a képeken is viszonylag jól látszik, hogy mennyire meredekek az utcák. Akkor még jobban látszott, amikor felfelé sétáltunk erőltetett menetben. Ja, és találkoztunk egy kicsi mellékutcában egy nénivel, aki felimserte, hogy magyarul beszélünk, mert az anyukája magyar volt és a nyelvet megismerte, bár nem beszéli. Ez vicces volt.... mondjuk behívhatott volna magához, hogy megnézzük a kilátást...

Utána elmentünk a Golden Gate-hez, csináltunk rengeteg fotót - egy csomó olyan típuskép, amilyet bárki csinál, ha idejön. Igazából én már előre figyelmeztettem mindenkit, hogy ne számítson semmi különleges fotóra, tipikus turista fotósok vagyunk...

Már mikor elindultunk visszafelé, kicsit el voltunk fáradva... de még bementünk egy kínai étterembe és ettünk. Mindenki teljesen hulla volt, engem rázott a hideg a fáradtságtól, Gabi és Gábor elaudtak az autóban, Zsolti vezetett (ébren), én meg erőlködtem ébren maradni.

Hazaérve zuhanyzás nélkül bedőltünk az ágyba és szerintem 2 perc múlva mindenki aludt. Vgayi én biztosan!

2. nap - Alcatraz

Én kaptam az Alcatrazról szóló bejegyzés lehetőségét... szólhattak volna előtte is, akkor jobban figyelek a túra során :)

Csak hogy fényezzem kicsit Gábort és magamat, jól tettük, hogy előre megvettük a jegyeket, mert 3 napra előre az összes el volt már adva. szóval 11.30kor indultunk hajóval a 39-es mólóról, még ködös időben. Kicsit aggódtunk, milyen idő lesz a Sziklán, és mennyit fogunk látni a környező tájból, de hamar megoldódott a probléma. Tudni illik, végre kisütött a nap :)

Kb 15 perces kellemes hánykolódás után kikötöttünk az Alcatraz szigetén, ahol rögtön tapasztalhattuk, hogy egy börtön szigeten vagyunk... kaját sehol nem lehetett kapni, a magunkkal hozott élelmet is csak egy kijelölt szakaszon lehetett fogyasztani... nem nagyon férnek az én éhséggel teli életembe ezek a kötöttségek.

Egy szerpentinen keresztül lehetett a különböző épületekhez eljutni, melyek többsége elég ramaty állapotban volt már. Viszont, ha nem tudtuk volna, hogy egy volt börtön területén voltunk, a gyönyörű táj egy egzotikus utazásra emlékeztethetett volna. A szerpentinről fantasztikus kilátás nyílt az öbölre, a városra és a Golden Gate hídra (lásd a képeket).

A látogatás fénypontját egy audio túra jelentette, a volt börtön főépületében. Végigvezettek minket a régi zuhanyzókon, cellákon, étkezőkön, meséltek az Alcatrazban vendégül látott híres és hírhedt bűnözőkről, valamint a szökési kísérletekről. Ami viszont igazán felejthetetlenné tette a kirándulást, az a főépület udvaráról elénk táruló látvány volt. Ha valahai kijutottak ide a rabok, nem volt azért olyan rossz dolguk :)

A látogatás a szakmai fejlődésemet is szolgálta, sok a jövőben jól alkalmazható szabályt ismertem meg:

Regulation #21

WORK

You are required to work at whatever you are told to do.

Ezután visszahajóztunk a kikötőbe.

Visszaadom a szót.

2. nap - San Francisco utcáin...

11 óra (20.00 óra otthon)

Átaludtuk a délutánt, mármint otthoni idő szerint, és itteni idő szerint már reggel 6-kor fent voltunk. Reggeli készülődés után a fiúk elmentek a bérautóért. A kölcsönzőben aggodalmasan egy nagyobbat akartak ajánlani, mivel azt mondták, hogy sok a csomag. Szerencsére nem hagyták magukat rádumálni így mindössze egy Mitsubishi Endeavor SUV-ot hoztak. Le is fotóztuk, azt már feltettem, ahogy Gábor bemászott a csomagtartóba.

Elmentünk reggelizni, teljesen jó, korrekt reggeli volt, senkinek nem lehetett rá panasza, jóllaktunk, volt bagel, pirítós, bacon, narancslé, joghurt, stb. Kávét nem ittunk, mert azt terveztük, hogy keresünk egy Starbucksot.... eddig a percig még nem találtunk.... persze gondolom van 10-20, csak nem jó helyen nézzük.

A hazulról hozott GPS nagyon szuper, mert amerikai térkép van rajta, csak arra nem gondoltunk, hogy hogy lesz rögzítve. De a magyar leleményesség ezt is megoldja, csak egy ragtapasz kell hozzá... vagy kettő....

Zsolti/Gabi ledelegálták a zeneválogatást, úgyhogy a pier felé haladva Lackó zenéit hallgattuk, a parkolóba beállva. Az eddigi legemlékezetesebb az Álmaimban amerika volt. Köszünjük Lackó!

A mólóknál megnéztük a fókákat, csináltunk egy csomó fotót. Már meghoztuk a döntést, este csinálunk egy PIcasa albumot, és becsatolom a linket is. Megnéztük távolból az Alcatraz szigetét, és egy irtó drága gyümölcsösnél gyümölcsöt vettünk. 

Most pedig az Alcatraz túrára várunk, beültünk inni egy kávét. De már menni kell, mert Zsolti sürget, és ha nem sietek, akkor szaladni kell.

Autó

A fiúk felvették az autót... kicsit aggódunk, hogy kicsi lesz....
Legalábbis a kölcsönzőben elhintették ezt, megtudva, hogy sok hely kell a csomagoknak.

Repülőút - Gábor szavaival

Teljesen jó volt a repülés - főleg a BP - NYC vonalon. Viszonylag nagy hely, jó kiszolgálás. Kivéve talán a plusz 1 órás megszokott JFK-s várakozás nem kellett volna, mert utána csak rohantam a többiek után. Zsolti speciel lekörözte Usain Boltot is, ahogy átrohant az Immigration Officerek pultjához a gépünktől. A lányok utána, én meg húztam a carry-ont kerülgetve az embereket. Amikor legelőször jöttem az USA-ba, állítólag túl nagy volt a forgalom JFK-n, mot meg leesett egy kis eső, és csak izzadtunk a gépen.

Azért Amerika sem a szervezéséről híres pedig azt hittem, hogy itt mindent meg tudnak szervezni, mindenre van ember. Néha nagyon kedvesek tudnak lenni, hogy útba igazítsák az embert, de gyakran egymásnak ellentmondó infokat adnak, így szegény utazó csak ide-oda rohangál. Mivel elég szűkösnek tűnt a várakozás miatt az átszállásra maradt idő, ezért kissé megijedtünk, amikor a Delta re-checkkolásnál nem haladt sehová sem a sor. Zsolt, a tapasztalt Amerika ismerő megkerülve a sort ledumálta egy fekete nőcivel, hogy nekünk jegy ok, csak fel szeretnénk adni a bőröndjeinket.

Kajáltunk egyet a Wendy'sben - sós Sprite-ot ittunk, vagy csak egyszerűen a cukrot spórolták ki a szirupból.

Viszont a NYC - SF járat alapból késett és még állt is majdnem 1 órát a felszállás előtt. Belföldi járat lévén kisebb helyek, szétült ülések. Ráadásul elég gyakran kerültünk turbulenciába, ami nem könnyítette meg, hogy aludjak. A kapitány mindig mondott valamit, hogy ezért késünk, stb. Talán ezekért, talán mert már nagyon fáradtak voltunk, de nekem jóval hosszabbnak tűnt a második repülés mint az időben ténylegesen hosszabb első.

Mindenestre megérkeztünk SF-ba, és egész jónak tűnik az első szállás, a Millwood Inn and Suites. Kicsit kicsi, a két nagybőröndöt ha kinyitjuk, akkor mozogni sem nagyon lehet a 2 king size bed között, de tisztának tűnik, lehet zuhanyozni...

Aludni nem igazán tudtunk. Bár kb 6 órát feküdtünk az ágyban, de ebből ténylegesen max 5 volt az alvás. A szomszédban egy grizli medve alszik, a tojáshéj vastagságú falakon keresztül legalábbis annak tűnik valakinek a horkolása.
Gábor

San Francisco felé félúton

hajnali 1.00 New York San Francisco között valahol 

Ez otthon reggel hétnek számít, és kicsit össze vagyok kavarodva, hogy San Franciscoban mennyi. Jó, oké, tudom, 3 órával még visszább mint a New Yorki idő

Érdekes, hogy a gyerekek most ébrednek már, mi meg le sem feküdtünk. Meg kell mondjam, ez a repülőzés nem lesz a kedvencem. Unalmas is, hideg is, jó, adnak takarót, most ezen a gépen lehet zenét hallgatni meg tv-t nézni, de a jobb dolgokat pénzért, úgyhogy az ingyenes zene megy. De még a fülhallgató is 2 dollár... azt nem vettünk ezért.

Szóval kényelmetlen, elültem a fenekem, fáradt vagyok, és szomjas. De nem nagyon akarok inni, mert olyan macera kimenni pisilni. Még egy órányi repülés áll előttünk, úgy érünk majd San Francisco-ba.

Vélhetően bedőlünk az ágyba és alszunk. Reggel pedig relatíve hamar kelni kell, mert Alcatraz túrázni megyünk meg meg kell néznünk San Francisco utcáit...

6.50 New York (ami otthon éjjel 1 óra)

9 óra önmagában is elég hosszú, de úgy hogy az ember repülőn ül, ha lehet még hosszabb. Maga az út nyugis volt, minimál turbulenciával, még a kaja is egészen jó volt - bár mivel úgy látom ez egy kulcskérdése lesz az utunknak, erről lehet, hogy másnak is lesz véleménye, :) Zsolti? valami hozzáfűznivaló?

4 filmet is vetítettek, egyiket sem néztük igazán, inkább aludtunk, nézelődtünk, beszélgettünk, Grönland fölött csináltunk egy-két képet a fjordokról meg jégtáblákról, de amúgy szinte eseménytelen volt az út. A Zsolti előtt ülő fickó viszont nyihogva röhögött a Liitle Fockers film alatt, amitől az egész sor rázkódott... hát ez talán említésre méltó....

Viszont a landolás után 1 órát ültünk a kifutón, mert leesett pár csepp eső, és ettől (Zsolti elmondása szerint minden alkalommal, nem az eső függvénye) bedugult a teljes JFK. Miután végre kiszálltunk Zsolti rohamléptekkel elkezdett az Immingration felé rohanni. Előtte mondta, hogy sietni fogunk, de megmondom őszintén nem vettem komolyan addig amíg el nem kezdett szaladni. :) Konkrétan futott, mi meg utána. Gábor a bóőrönddel kevésbé volt versenyképes, de azért elértünk az Immigrationig.

Beálltunk a kilométeres (vagy mérföldes?) sorba és végül ugyan bejutottunk, de azért nem volt egyszerű. Előttünk egy muszlim nő két gyereket cipelt, az egyiket kenguruban, a másik max 3 éves volt, és úgy viselkedett hogy én szégyelltem magam. És az anyja egyszer sem szólt rá!!! A kislány fetrengett a földön, elszaladt, átbújt mindenféle kerítés alatt, tilott területekre mászott be...

Most már becsekkoltunk az SF-be menő járatra, és várjuk, hogy induljunk. Én aludni tervezek.... Meglátjuk!

Mindjart felszallunk

Mar a gepen, mindjart indulunk. Vettunk konyvet, rejtvenyt, vizet,
szendvicset es mar most hianyoznak a lanyok...
Sent from my BlackBerry

Malév lounge

Tegnap este még elvittük Lénát dokihoz, és jól tettük, mert kiderült, hogy tüszős mandula gyulladása van, úgyhogy kapott antibiotikumot és egész este sírdogált. Elég magas láza volt, éjjel is köztünk aludt. Reggel is alig akarta elengedni a kezem. Nem könnyű így eljönni.

De azért sikerült elindulnunk, nem is sírtak, mert kicseleztük őket, elköszöntem, de még maradtunk és aztán, amikor nem figyeltek, mert elkezdtek rajzolni, akkor gyorsan leléptünk.

"Hát most magunkra maradtunk...." mondta Maja utóbb...

Miklós csinált rólunk képet a reptéren...

Jó hamar kiértünk, sorban álltunk, és aztán sikerült becsekkolnunk és a Malév lounge-ban találtunk is wifit. Nagyon turistának nézhetünk ki, mert Gabit le-madame-ozták, kételkedve benne, hogy beszél magyarul. Zsolti amint belépett a SkyCourt-ba, azzal a lendülettel majdnem ki is sétált a másik oldalán. Egy segítőkész hölgy szólította meg angolul, hogy hová is tart. Zsolti válasza tökéletes angolsággal az volt, hogy a JFK-re. Mutatták neki, hogy az nem arra van... :) Ezután ugyanaz a nő, aki

Most pedig a Malév lounge-ban ücsörgünk, az ebéden túl vagyunk. Zsolti kicsit aggódik a kajamennyiség miatt, már be van tervezeve, hogy NY-ban is eszünk, meg betankoltunk az útra ipari mennyiségű kaját.

Na most ennyi, mert lekéssük az 50 perc múlva induló gépet, ha nem rohanunk azonnal.

Mínusz egyedik nap, avagy már csak egyet kell aludni...

(az egyből első lesz, de a mínusz egyből meg mínusz egyedik... nem logikus)

Túl vagyok az utolsó napon az indulás előtt. Enyhe kifejezés, hogy volt már jobb napom, és azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki osztja ezt az érzést. Tekintve, hogy a blog a roadtrip témára készült, nem mennék bele a benti dolgokba, de sajnálom ezt a mai napot minden szempontból.
A két hét nagyon kell most, és nem is baj, hogy nem leszek itt...

Úgyhogy kitartás... kívánom magamnak és mindenki másnak...

Léna lázas, nem megnyugtató - ez felteszi a pontot az i-re...

Pakolom a cuccokat, töltöm a bőröndöt, hezitálok, hogy mi jöjjön, mi maradjon. És próbálom jószívvel magam mögött hagyni azt, ami ittmarad: gyerekek, munka, lelkiismeret... nem könnyű.
De mivel még sok a dolog, ezért nincs idő nyavalyogni. Holnap repülünk!!!

Közeledik az indulás...

Rohamléptekkel közeledik az indulás napja, órája. Most kezdjük igazán érezni a súlyát annak, hogy elmegyünk, ráadásul nem is kis időre. Ez persze nem elsősorban arra vonatkozik, hogy sok lesz a két hét az utazásra és pihenésre. Inkább abból a szempontból lesz borzasztó hosszú, hogy a gyerekek itthon, mi meg nem...
Hogy ez még élénkebb és húsbavágóbb legyen ma 11-kor felhívott a bölcsiből Kriszti néni, hogy Léna lázas és jöjjünk érte azonnal, mert nagyon bágyadt, és ad neki lázcsillapítót, de haza kéne vinni. Kocsiba ültem ("csak" egy internal prezit kellett félbehagynom) és hazavittem, majd megvártam, hogy Anyu átjöjjön és őrizze, amíg Gábor haza nem ér.
Annyira bágyadt volt, hogy csak ült és pislogott, nem nevetett, nem mocorgott-ficánkolt... nem szólt semmit, pedig máskor be sem áll a szája... így, ha lehet ezt még fokozni, még nehezebb itthagyni őket.
Aztán Maja is fülfájásra panaszkodva jött el az oviból, csak hogy teljes legyen a kép...

Na így már teljes...

Úgyhogy ma este még pakolunk, készülünk, a holnap pedig a lezárandó dolgokra van - mind bent, mind itthon.

Ja, és visszajeleztek Grey San Francisco-ból, hogy mehetek őket meglátogatni, Brad és Ted :) Lehetne akár Stan és Pan is ezzel az erővel... Majd a visszaút előtti napok valamelyikén, amikor San Franciscoban vagyunk, akkor beugrom megnézni milyen a Grey Life odaát...

Ráhangolódás

Nem csak én készülök, de mindenki körülöttem... 

Bécinek külön köszi a hangulatzenéért

Próbapakolás

A hétvégénk a próbapakolás jegyében telt, Gáborral mi is és Zsolti-Gabi is csekkolták, hogy beférünk-e a nagybőröndbe. Listát írtunk, rendszereztünk, vasaltunk, pakoltunk. A legnagyobb kérdés a "hány darab cipőt vigyek?" volt... meg ezen belül is a melyik cipő lesz a legjobb, és biztos, hogy nem kell törölköző és hajszárító kérdéskör is erőteljesen foglalkoztatott. Most az egész halom ruha be van pakolva a bőröndbe, egy újabb adag még a szennyestartóban várja, hogy kiöblítsük (és vasalhatom ki) és mehetünk is.

Van még pár elintézendő, például biztosítást kell kötnünk, akarunk még valamennyi dollárt beváltani, még kalkulálgatunk, és reménykedünk ezerrel, hogy semmi fontosat nem hagyunk itthon. Már a gépemre feltelepítettem a fényképezőgép szoftvert, de még le kell törölnöm pár cuccot, hogy legyen hely...

Az, hogy a gyerekek mennyire fognak hiányozni az nem is kérdéses, igazán csak abban reménykedem, hogy sem ők nem sínylik meg nagyon, se én nem fogok esténként sírdogálni....

Azt terveztem (majd utólag meglátjuk mi lesz belőle), hogy majd úgy kéne a blogot frissíteni, hogy legyen egy gyerekes része, meg egy általános része is... És úgy, hogy ne csak én frissítsem, hanem kb minden nap valaki más. Az úgy sokkal érdekesebb. Na meglátjuk mit szólnak hozzá.... :)

Útiterv 1.0

Az első útiterv kb így néz ki:

1. nap - indulás Budapestről, utazás, New Yorkban átszállás, érkezés San Francisco-ba éjszaka, alvás
2. nap - San Francisco (Golden Gate, Alcatraz, cable car, Fisherman's Wharf stb)
3. nap - Napa valley borozás, sétálgatás, pihenés
4. nap - Yosemite NP (mamutfenyők, vízesések)
5. nap - sok sok vezetés után Las Vegas
6. nap - Grand Canyon NP (nagy mélységek, sivatag), napfelkelte
7. nap - Calico szellemváros - úton LA felé
8-9. nap - LA (Universal Studios, Beverly Hills, Malibu)
10-11. nap  - Solvang (pihenés, nyaralás, vásárlás, borozás)
12-13. nap - San Francisco
14. nap - utazás haza
15. nap - érkezés haza

Még finomítások biztosan lesznek, hogy hol alszunk, de elkezdtük lefoglalni a szállásokat, meg kitalálni nagyjából, hogy hol mit csinálunk.

Budapest-San Francisco

Lefoglaltuk a jegyet! Június 11-én indulunk! És két hét USA, San Francisco-ból indulva, közben pedig Yosemite, Las Vegas, Grand Canyon, Los Angeles és a többi mindenféle izgi érdekes hely...

Kicsit izgulok és nagyon várom!